
Trump hátat fordított az amerikai gazdaság alapjainak – a következmények kaotikusak lesznek
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb „falat” emelt, amelynek célja, hogy megpróbálja megvédeni a hazai munkahelyeket és ipart. A közelmúltban bejelentett, legalább 10%-os vámok bevezetése szinte minden, az Egyesült Államokba érkező termékre, valójában egy olyan fal, amely nem a bevándorlók, hanem a külföldi termékek beáramlását hivatott megakadályozni. Ennek a döntésnek a történelmi kontextusa figyelemre méltó, hiszen az Egyesült Államok védővám politikája csaknem egy évszázadra nyúlik vissza, és olyan szintre emeli a vámbevételeket, amely már az afrikai Senegal, Mongólia vagy Kirgizisztán szintjével vetekszik. Az események nem csupán a globális kereskedelmi háború kezdetét jelentik, hanem azt is, hogy a világ legnagyobb hatalma, amely évtizedeken keresztül támogatta a globalizációt, most határozottan elfordul ettől a folyamattól.
Trump bejelentésében sokat hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államokban bevezették a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentették a vámokat. Ez a változás alapjaiban formálta át az Egyesült Államok gazdaságát, amely korábban a vámokból származó bevételekkel működött, és védővám politikáját Alexander Hamilton első pénzügyminiszter stratégiája határozta meg. A Fehér Ház számára az a tanulság, hogy a magas vámok „nagyobbá” tették Amerikát, így nem is volt szükség jövedelemadóra.
A globalizáció és a szabad kereskedelem alapelveit David Ricardo, a 19. századi brit közgazdász elméletei határozzák meg. Az ő összehasonlító előny elmélete azt állítja, hogy az országok a saját természeti erőforrásaik és népességük találékonysága alapján különböző termékek előállítására specializálódnak, és ha mindenki azt gyártja, amiben a legjobb, a világ gazdasága összességében fejlődik. Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljes mértékben elkötelezett a szabad kereskedelem mellett, és a mostani vámokkal a védővám politikáját újraéleszti.
A Fehér Ház által alkalmazott „visszavágó” vámok kiszámításának háttere is érdekes. A vámok mértéke nem feltétlenül tükrözi az adott ország hivatalos vámtarifáit. A Fehér Ház szerint a számításokat a gazdasági tanácsadók végezték el, és figyelembe vették a bürokratikus akadályokat és a devizaárfolyam manipulációt is. A vámok célja, hogy a kereskedelmi hiányt a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék, és a fehér házi stratégiát úgy alakították ki, hogy az a kereskedelmi többlettel rendelkező országokat célozza meg, nem pedig a kereskedelmi akadályokat alkalmazókat.
A védővám politikája különösen a szegény országokat és a fejlődő gazdaságokat sújtja, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy az országok közötti kereskedelmi egyensúly természetes jelenség. Az Egyesült Államok nem ismeri el, hogy a különböző országok különböző termékeket állítanak elő, és hogy a kereskedelem alapja a versenyképesség és a specializáció. Az elnök politikája azt sugallja, hogy a kereskedelmi többlettel rendelkező országok „csalnak”, és ezért kell őket megbüntetni.
A védővámok bevezetése nemcsak a kereskedelmi partnereket érinti, hanem a globális gazdaságot is. A világ többi része is közvetlenül reagálhat az Egyesült Államok politikájára, és új kereskedelmi szövetségek alakulhatnak ki, amelyek megkérdőjelezik az amerikai dominanciát. A Trump-adminisztráció által alkalmazott stratégia visszavágásokat eredményezhet, amelyek végül káros következményekkel járhatnak az amerikai gazdaság számára.
A kereskedelmi háború hatásai már most is érezhetők, hiszen a részvénypiacok zuhanása és az infláció növekedése a gazdasági bizonytalanság jeleit mutatja. A közelmúltban a Wall Street is komoly aggodalommal figyeli, hogy ez a politika milyen mértékben befolyásolja az amerikai gazdaság jövőjét, és hogy a védővámok valóban segítenek-e a munkahelyek újbóli teremtésében, vagy éppen ellenkezőleg, még több problémát okoznak. Az Egyesült Államok gazdasági választásai nemcsak belső következményekkel járnak, hanem világszintű hatásokat is kiválthatnak, amelyek megkérdőjelezik a globalizáció eddigi eredményeit.

