Kezdetét veszi a szén-dioxid eltávolítására irányuló projekt az Egyesült Királyságban

Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amely a tengervíz szén-dioxid eltávolítására összpontosít. A SeaCURE néven ismert kísérleti program a brit kormány támogatásával valósul meg, amely a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében keres innovatív technológiákat. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése elsődleges fontosságú, mivel ez a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része lesz a már kibocsátott gázok egy részének megfogása is.

A szén-dioxid leválasztására irányuló projektek általában vagy a kibocsátás forrásánál próbálják megfogni a gázokat, vagy a levegőből vonják ki őket. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb-e a szén-dioxidot a tengervízből eltávolítani, mivel a vízben sokkal nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben. A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögé kell sétálni, ahol egy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet a moray angolnákra, amelyek harapni tudnak. Ez nem véletlen, hiszen ez a helyszín ideális a forradalmi kísérlet számára. A projekt során egy cső kígyózik a köves part alatt, és a La Manche csatorna felé húzza a tengervizet, amelyet így part mentén dolgoznak fel.

A SeaCURE célja, hogy megvizsgálja, vajon a tengervízből való szén-dioxid eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a klímát melegítő CO2 mennyiségének csökkentésére. A projekt a tengervizet feldolgozva távolítja el a szenet, mielőtt visszajuttatná a vízbe, ahol az újra képes CO2-t elnyelni. A látogatásunk során Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerészeti Laboratórium munkatársa magyarázza el a folyamat kezdetét, amely a tengervíz savasabbá tételével kezdődik. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gázhalmazállapotba kerüljön, és így a levegőbe távozzon. Prof. Bell mosolyogva említi a „tengervíz lehúzóját”, amely egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitunk egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 távozása” – mondja a professzor, utalva arra, hogy a folyamat során a tengervizet egy nagy felületre terítik, lehetővé téve a CO2 gyors távozását.

A levegőbe távozó CO2-t elszívják, majd koncentrálják, hogy tárolásra előkészítsék. A megmaradt alacsony szén-dioxid tartalmú tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a savat, majd visszapumpálják a tengerbe. Ez a víz azonnal elkezdi újra elnyelni a CO2-t, így hozzájárul a klímagázok csökkentéséhez, ha csak kis mértékben is. Jelenleg a kísérleti projekt által eltávolított CO2 mennyisége csekély, évente legfeljebb 100 tonnát tesz ki, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán felett. Azonban a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a világ óceánjainak mérete miatt a projekt potenciálisan sokkal nagyobb hatással lehet. A kormányhoz benyújtott javaslatukban a SeaCURE kifejtette, hogy a technológia potenciálisan évente 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására lenne képes, ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át feldolgoznák.

Ahhoz, hogy ez a lehetőség valósággá váljon, az egész szén leválasztási folyamatnak megújuló energiával kell működnie, például úszó napenergia-telepítmények segítségével a tengeren. Dr. Oliver Geden, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid leválasztás szakértője hangsúlyozza, hogy a szén eltávolítása elengedhetetlen az üvegházhatású gázok csökkentéséhez. Az innovatív SeaCURE projekt nemcsak a klímaváltozás elleni küzdelemben játszik fontos szerepet, hanem új munkahelyeket is teremt, és hozzájárul a gazdasági növekedéshez is. Az ilyen jellegű kezdeményezések támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük a nettó zéró kibocsátást.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cr788kljlklo