Nicholas Rossi bírósági drámája: a maszk lelepleződése

Februárban, 2022-ben találkoztam először Nicholas Rossival, akit Arthur Knight-ként akartak bemutatni. Az Edinburgh Sheriff Court folyosóján ült, és éppen az Egyesült Államokba való kiadatás ellen harcolt, ahol nemi erőszakkal vádolták. Elektromos kerekesszékében ült, háromrészes öltönyben, széles karimájú kalappal a fején. A légzőmaszk mögött egy rekedtes hang figyelmeztette a körülötte állókat, hogy mindez egy szörnyű félreértés. Közben viszont a kezei mohón gyűjtötték a riporter üzleti kártyáit. Aznap a bíróságról való távozása már előrevetítette, hogy mi vár ránk: egy slapstick előadás a kamerák előtt, amelynek során a kerekesszéke felborult, amikor megpróbált beülni egy várakozó taxiba.

Aznap este egy ismeretlen szám jelent meg a mobilomon, és ugyanazzal a rekedtes hanggal hallottam: „Helló Steven, itt Arthur… van egy perced?” Ezzel kezdődött az a három éve tartó igyekezet, hogy szétválasszam a tényeket a fikciótól. A BBC Sounds „Strange But True Crime” sorozatában új podcastot készítettem a történetből. Nicholas Rossi neve először 2021 decemberében került a figyelem középpontjába, amikor a glasgow-i kórház Covid-osztályán őrizetbe vették. Az egészségügyi dolgozók az Interpol által kiadott körözési értesítőt és Rossi jellegzetes tetoválásait felismerték. Az amerikai hatóságok számára azonban problémát jelentett, hogy a férfi, akit ki akartak adni, határozottan állította, hogy tévesen azonosították. Azt mondta, ő Arthur Knight, egy Írországban született árva, aki soha nem járt Amerikában, és bizonyítania is van rá.

Néhány héttel az első telefonbeszélgetésünk után „Arthur” már velem ült a BBC stúdiójában, felesége, Miranda mellett, és mesélte történetét a kamerák előtt. Azt mondta, Dublinban nőtt fel intézetben, majd tinédzserként Londonba szökött. Ott barátaival a Camden piacon árult könyveket, mint Del Boy, a híres brit vígjátékban. Évekkel később Mirandával házasodtak össze Bristolban, mielőtt Glasgow-ba költöztek. Megmutatta nekem a házassági anyakönyvi kivonatukat, amelyhez egy különleges engedély is járt az Anglikán Egyháztól, mert „nem akartam hazudni Canterbury érsekének”. Azonban nem tudott bemutatni születési anyakönyvi kivonatot, sem útlevelet. Iskolás éveiről zavarosan beszélt, és nem tudta megmondani, mi történt régi barátaival. A beszélgetés néha annyira szélsőséges irányt vett, mint a kiejtése – az állítása szerint túlélte a londoni metróbombázást (de rosszul emlékezett a dátumra), és mesélt arról is, hogy egyszer találkozott Del Boy segítőjével, Rodneyval. Ismételten tagadta, hogy Nicholas Rossi lenne, de amikor a tetoválásokról kérdeztem, azt mondta, túl fáradt ahhoz, hogy megmutassa a karjait.

Ez egy szürreális, meggyőzőtlen előadás volt, amelyet sokan figyeltek az Atlanti-óceán túloldalán, és akik felismerték a főszereplőt. Mary Grebinski, aki 2008-ban Nicholas Rossi áldozata lett, később elmondta, hogy „bármikor felismerném ezeket a kezeket”. Daytonban, Ohio államban, ahol az eset történt, Rossi volt felesége, Kathryn Heckendorn is nyilatkozott. Ő adta neki azt a piros selyem pizsamát, amelyet „Arthur” a bíróság előtt viselt. Boldogtalan házasságuk nyolc hónapig tartott, és a bíró, aki 2016-ban elrendelte a válást, a „kegyetlen bánásmód” miatt Rossi felelősségét állapította meg.

A beszélgetések, amelyeket lebonyolítottam, sokat segítettek a háttér megértésében. Nicholas Rossi 1987-ben született Nicholas Alahverdian néven. Rossi a mostohaapja neve, aki Rhode Island legjobb Engelbert Humperdinck utánzója volt. Tinédzserkorában intézetbe került, és évekkel később helyi hírnévre tett szert mint gyermekjóléti aktivista. Amikor 2020-ban megjelentek a haláláról szóló hírek, politikai tisztelettel adóztak Rhode Island állami házában. Egy online nekrológ szerint utolsó szavai ezek voltak: „Ne félj, és fuss a nap boldogsága felé.” De nem tartott sokáig, míg ez a megtévesztés elkezdett lelepleződni. Egy pap, aki megemlékezést szervezett volna, figyelmeztetést kapott egy nyomozótól, hogy ne folytassa, mert „Nicholas nem halott”. A hatóságok gyanítják, hogy Rossi valahol az Egyesült Királyságban tartózkodik, miután rájött, hogy az FBI vizsgálatot indított egy állítólagos hitelkártya-csalás ügyében.

Végül az online nyomozás vezetett el a glasgow-i kórházáig – irónikus módon, miközben a szökevény a Covid miatt egy valódi életveszélyes állapotból lábadozott. Az egyik korai kiadatási meghallgatásán a bíró megjegyezte, hogy az ügy előrehaladása nem lehet „rakéta tudomány”. De a jogi eljárás elhúzódott – nagyrészt Rossi mutatványai miatt. Volt benne zavaros monológ a bíróság előtt, kétséges orvosi esetek, valamint színpadi kirohanások, amelyeket gyakran saját ügyvédeinek címezett, hogy azokat elbocsássa. A közönség soraiban ritkán unatkoztunk. Rossi állítása, miszerint egy korrupt kórházi dolgozó, Patrick tetoválta őt, miközben kómában volt, az egyik legemlékezetesebb pillanat volt.

A bíróság végül arra a következtetésre jutott, hogy az Arthur Knight szerepjáték „hihetetlen” és „fantasztikus”. Ennek ellenére Rossi kitartott a története mellett – még akkor is, amikor a kiadatását jóváhagyták, és a legfelsőbb bíróság bírái elutasították fellebbezését. Kitartott a története mellett akkor is, amikor az Egyesült Államok marsalljai egy magángépre kényszerítették, és a börtönőrök a Utah megyei börtönbe vitték. Kitartott a története mellett a Utah állambeli bíróság előtt, míg hirtelen meg nem változott. Tavaly októberben online néztem egy rutinszerű óvadéki meghallgatást, amikor váratlanul a kifinomult angol személyiség eltűnt. Tiszta amerikai akcentussal mondta a bírónak, hogy Nicholas Alahverdian néven született, mielőtt a neve Rossi lett. Miközben azt állította, hogy el kellett rejtenie a kilétét „halálos fenyegetések” elől, azon tűnődtem, miért éppen abban a pillanatban vált le a maszk.

A saga továbbra is zajlik, de az újdonság már eltűnt. Az érdekfeszítő és komikus elemek eltűntek, míg a súlyos vádak megmaradtak. Augusztusban Nicholas Rossi kétszer is szembenéz a nemi erőszakkal kapcsolatos vádakkal.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c2349d9k999o