Uranus holdjain végzett új kutatás élet lehetőségét veti fel

A Uranusz és annak öt legnagyobb holdja régóta a tudósok figyelmének középpontjában áll, akik sokáig halott és steril világoknak tartották őket. Most azonban új kutatások alapján úgy tűnik, hogy ezek a világok nem csupán jégbe fagyott, élettelen objektumok, hanem valószínűleg óceánokkal rendelkeznek, és a holdak esetleg képesek életet fenntartani. Az eddigi ismereteink jelentős részét a NASA Voyager 2 űrszondája szolgáltatta, amely közel 40 éve látogatott el a Uranuszhoz. Az új elemzések azonban arra utalnak, hogy a Voyager látogatása egy rendkívül erős napszél időszakára esett, ami félrevezető elképzeléseket hozott létre a Uranusz rendszerének valós állapotáról.

A Uranusz a Naprendszer külső területein található gyönyörű, jégsapkás, gyűrűs bolygó, amely a legcoldosabb bolygók közé tartozik. Egyedülálló, hogy oldalra dőlt, mintha megütötték volna, így talán a legfurcsább égitestként tartják számon. Az első közeli felvételeinket 1986-ban kaptuk, amikor a Voyager 2 elrepült mellette, és szenzációs képeket küldött a bolygóról és öt fő holdjáról. Azonban a tudósokat még inkább lenyűgözte a Voyager 2 által küldött adatok, amelyek arra utaltak, hogy a Uranus rendszer még furcsább, mint gondolták. A szonda műszereiből származó mérések azt mutatták, hogy a bolygó és a holdak inaktívak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, és a Uranusz mágneses mezeje furcsán torzult, a Nap felé nyomódva.

A mágneses mező feladata, hogy csapdába ejtse a bolygóról és holdairól érkező gázokat és egyéb anyagokat, amelyek óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 azonban nem talált ilyen anyagokat, ami azt sugallta, hogy a Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív. Ez hatalmas meglepetést okozott a tudományos közösségben, hiszen ez a megállapítás ellentétes volt a Naprendszer többi bolygójával és holdjával.

Az új elemzések azonban most megoldották ezt az évtizedek óta fennálló rejtélyt. A kutatások azt mutatják, hogy a Voyager 2 átrepülése egy különösen rossz napra esett, mivel ekkor a Nap éppen heves aktivitást mutatott, ami erős napszelet generált. Ez a jelenség valószínűleg eltüntette a bolygóról származó anyagokat, és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt. Így a tudósok negyven éve helytelen képet alkottak arról, hogy a Uranusz és annak holdai valójában milyenek.

William Dunn, a University College London kutatója, hangsúlyozta, hogy ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondolták. Elmondta, hogy lehetséges, hogy a holdak olyan körülmények között léteznek, amelyek alkalmasak lehetnek az élet fenntartására, és talán óceánok rejtőznek a felszín alatt, amelyek tele lehetnek élettel.

Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, amikor a Uranusz adatai érkeztek, szintén örömmel fogadta az új eredményeket. Jelenleg is a Voyager küldetések projekt tudósa, és elmondta, hogy izgalmas látni, hogy a Voyager adataival még mindig új felfedezések történnek. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, aki függetlenül dolgozik a kutatócsapattól, szintén „nagyon izgalmasnak” nevezte az eredményeket, és kiemelte, mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert néha új felfedezések rejtőznek mögöttük.

A NASA már most is tervezi a következő küldetést, a Uranus Orbiter and Probe néven ismert projektet, amely 10 éven belül újra megvizsgálja a bolygót és holdjait. Az új küldetés tervezése során figyelembe kell venni a Voyager 2 adatait, hogy a jövőbeli űrszonda eszközeit a legjobban optimalizálják a tudományos felfedezések érdekében. A NASA várakozásai szerint a Uranus-probának 2045-re kell megérkeznie, amikor a tudósok remélik, hogy kiderül, ezek a távoli, jéggel borított holdak valóban képesek-e életet hordozni.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo